A jód élettani hatásai és egészségvédő szerepe

Prof. Dr. Dinya Zoltán – Dr. Dinya Tamás

A jód – melyet 1811-ben Courtois és Gay-Lussac fedeztek fel – a periódusos rendszerben az 54. helyen 127 rendszámmal található, kékesfekete, fémesen csillogó, kristályos kellemetlen szagú, negatív jellemű, erősen oxidatív és toxikus halogén elem.

A jód (I2) könnyen párolog, gőzei lila színűek, vízben kevéssé oldódik, telített vizes oldata savas (pH 5.5). Az I2 forma stabilan nem fordul elő, a természetben döntően sói formájában főleg jodid (I -) és jodát (IO3-) formában található.

A jodidion (I -, redukált forma) savas közegben könnyen oxidálható a semleges formává (I oxidált forma). A I – , tehát redukáló szer, míg a I2IO3- oxidálószerek. A jód (I2) oldódása KI-al fokozható, ilyenkor az oldatban a kitűnően oldódó I3- trijodid anion képződik. A jód különleges elektronszerkezete lehetővé teszi a pozitív töltésű ionok (Pl. I+: jodinium-ion, I2+: dijód-kation illetve a hipervalens jódvegyületek képződését is.)

Jód (Wikipédia cikk) »

A jód élettani hatása

Minden „káros” tulajdonsága ellenére a jód szervezetünk normális működése, számos betegség megelőzése vagy befolyásolása szempontjából nélkülözhetetlen – az élő szervezetekben előforduló elemek közül a legnehezebb – bio-nyomelem.

A jód eloszlása a Föld felszínén egyenetlen. Viszonylag sok jód található tengeri állatokban – növényekben – tehát a tengeri eredetű táplálékokat fogyasztók jód felvétele magas! – de a tengertől távoli belső szárazföldi, főleg hegyes, vidékek jódszegények, az itt élők számára a jódpótlás elengedhetetlen.

A jódhiány ma a Földön a WHO (2007) adatai szerint mintegy 2 milliárd embert érint, melyeknek egyharmada iskoláskorú! A jódpótlás ma még döntően a konyhasó (NaCl) jódozásával történik (10-70 mg NaI/NaCl kg; egy teáskanál jódozott konyhasó 350-400 μg jódot tartalmaz), azonban egyre inkább terjed a liszt-termékek (kenyér), a tej jódozása, valamint kapható egészséges, magas jódtartalommal rendelkező funkcionális ásványvíz (Jodicum), illetve jódkoncentrátum (Jodis-koncentrátum). A jódozott konyhasó kapcsán azonban legyünk figyelemmel, hogy az ételbe sóval bevitt jódtartalom a főzés során részben eltűnik; másrészt egészségvédelmi szempontból a só fogyasztás csökkentése ajánlott, ami viszont együtt jár a jódbevitel csökkentésével is.

A szervezetünk a táplálékkal a jódot döntően a tápcsatornából a könnyen felszívódó szervetlen jód, az úgynevezett jodidion (I -) formában veszi fel. A táplálékban előforduló jód más formáinak (pl. I2 szerves jód) a felszívódáshoz előbb jodidformává kell redukálódni. A semleges formáknak (I, I2) is számos fontos szerepe van mind az élelmiszerekben, mind az élettani folyamatokban. Pl. I–á redukálódik; oxidálódik jodáttá (IO3-), jodidionnal I3–t képez; gátolja a lipidperoxidációt, s ezzel csökkenti az oxidatív-stressz hatásokat; a C-vitamin regenerációját elősegíti, befolyásolja az aszkorbinsav ↔ dehidroaszkorbinsav illetve a Fe3+ ↔ Fe2+ redoxegyensúlyokat a kénhidak befolyásolásával részt vesz protein (enzim) funkciók szabályozásában. A szervezetnek az ionos és a semleges jódformákra egyaránt szüksége van.

Jód a terápiákban

A hagyományos terápiában több jódtartalmú gyógyszer vagy gyógyszerkészítmény alkalmazott, melyek általában káliumjodid (KI) oldatok vagy ionos jódtartalmú készítmények. A jód oxidáló hatása miatt jó fertőtlenítőszer. Erre a célra a legközismertebb a bőrfelületek fertőtlenítésére alkalmazott, a KI-ot tartalmazó 5 %-os alkoholos jódoldat, a „jód tinktúra” illetve a polivinil-pirrodidonhoz kötött jód, un. providon-jód (Betadin). A másik – elsősorban a homeopátia révén egyre inkább előtérbe kerülő – óvatosan fogyasztandó, korántsem veszélytelen – jód készítmény a kiegészítő és az alternatív terápiák által számos problémára (pl. jódpótlás, pajzsmirigy problémák, fibrocisztikus mell-problémák, rák és rák-prevenció stb.) ajánlott és alkalmazott 1829-óta ismert úgynevezett LUGOL-oldat (I2KI), illetve ennek újabb, tabletta formája, az USA-ból induló Interneten is reklámozott, IODORAL®.

A LUGOL-oldat 5 g I2 + 10 g KI 85 ml vízzel készült oldata, tehát ml-enként 125 mg jódot (50 mg I2 + 7.5 mg KI) tartalmaz. A IODORAL® 12.5 mg jódot: 5 mg I2 + 7.5 mg KI tartalmaz tablettánként.

[Megjegyzés: a LUGOL-oldat – mely pl. Kanadában és Mexikóban szabadon kapható – az USA-ban – ahol a 2.2 %-nál nagyobb jódtartalmú oldatok forgalmazása kábítószer vonatkozások miatt 2007. 08. 01.-óta szabályozott – csak 30 ml alatti térfogatban forgalmazott.]

A szervezetünkbe került és felszívódott jodidion (I -) az agyalapi mirigy (hipofízis) eredetű, úgynevezett „tiroid-stimulálóhormon” (TSH) szabályozása alatt a vérárammal a pajzsmirigy hámsejtjeibe jut (kb. 0.06 mg/nap), ahol a tirozin-peroxidáz enzim hidrogénperoxid (H2O2) felhasználásával semleges jóddá (I2) oxidálja. A fel nem használt jodidion (I -) később a vizelettel ürül. A TSH szabályozza és stimulálja a pajzsmirigy hámsejtjeinek növekedését, metabolitikus aktivitását, a sejtek jód felvételét és ezzel a tiroidhomonok termelését. A szervezetünk tehát a pajzsmirigy által szabályozott és befolyásolt élettani folyamatokhoz döntően a semleges jódformát tudja felhasználni és hasznosítani, azaz a normális működéshez a I-/I arány a döntő. A jodidion (I -), mivel H2O2-t fogyaszt, antioxidáns hatású, mely hatás egy sorozat más redoxreakciótól is függ. (A jodidionra (I -) mint antioxidánsra számos más folyamatban is szükség van.)

A tiroid hormonogenézisben a meghatározó jelentőségű I- → I oxidációt (organifikációt) követően a képződött jód (I2) a tireoglobulin fehérjébe épül be, ahol az oldalláncokban lévő tirozin aminosavak kb. 70 %-a képes jód felvételre. Ezen tirozin molekulák jódozása mono- és dijódtirozin képződésen át vezet a tetrajód-tironi, más néven TIROXIN (T4) tiroid-prohormon képződéséhez. A T4-ből a szelén (Se) – tartalmú jódtirozin-dejodináz enzim hatására bonyolult (redox) folyamatokban, ahol a Fe2+/Fe3+, I-, I+, OI- (hipojodit), IO3, H2IO+ stb. ionoknak fontos szerepe van – a három jód atomot tartalmaz TRIJÓD-TIRONIN (T3) képződik. A T3 és a T4 akkor lesznek aktív hormonok, amikor a tireoglobulinról lehasadva a vérárammal a szervek (máj, vese, agy, stb.) sejtjeinek hormonkötő helyeihez (tiroid hormonreceptorok) jutva azokon megkötődnek.

A T3 és T4 közül az T3 20-100-szor biológiailag aktívabb – tehát ez az aktív tiroidhormon – mint a T4, mivel ezt a hormonreceptorok sokkal erősebben kötik, mint a T4-et. A hormonreceptorokhoz kötött T3 hatására meghatározott fehérjék képződnek, melyek közvetítik és létrehozzák azután a pajzsmirigy (tiorid) hormonok sokféle élettani hatását (pl. ezekre a hormonokra szükség van a fehérje szintézisekben, segítik a nitrogén-visszatartást, a szénhidrátok lebontását, a glükóz felszívódását, a lipolizist, fontos szerepet játszanak a mitokondriális metabolizmus szabályozásában, stb). A tiroidhormonok a májban dejódozódnak, a képződött jód visszakerül a keringésbe, s ezzel a pajzsmirigybe is, illetve a vizelettel kiürül.

A jódbevitel és a pajzsmirigy működés

• A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis)

  A tiroidhormonok sokféle hatása közül talán a legfontosabbak és legjellegzetesebbek a pajzsmirigy- és mell- szövetek anyagcseréjének, a végtagok csöves csontjai hosszirányú növekedésének, valamint az agyműködésnek a befolyásolása. A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis) – melyben a nem megfelelő táplálkozási jódfelvétel, a jódhiány döntő szerepet játszik! – a T3, T4 termelés csökkenéséhez vezet, ami együtt jár az alapanyagcsere, illetve a tiroidhormon hatások csökkenésével, a számos kórkép kialakulása és befolyásolása mellett növekedésbeli zavarokhoz és szellemi visszamaradottsághoz (kreténizmus) vezet.

  Kretenizmus (Wikipédia cikk) »

• A pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis)

  A pajzsmirigy túlműködése (hipertireózis) többféle patológiás állapotot és betegséget eredményezhet. A hiperfunkció tipikus formája az un. BASEDOW-kór, melyre a pajzsmirigy megnagyobbodása (diffúz struma), szívműködési problémák (pl. fokozott szívfrekvencia), fokozott ingerlékenység, pszichés zavarok a jellemzők. A pajzsmirigy megnagyobbodása (struma, népisesen: golyva) mind hipertireózis, mind hipotireózis esetén felléphet!

• Hipotiriodizmus

  A hipotiriodizmus-nak – ami a tiroidhormon hiánya miatt kialakult endokrin betegség – a születési (kongenitális) és a kialakult (adaptív) formája létezik.

  • A kongenitális hipotiriodizmusA kongenitális hipotiriodizmus, kb. 1:4000 arányban fordul elő, a magzat vagy az újszülött nem elegendő tiroidhormon termelése miatt alakul ki, aminek fő oka lehet az anya vagy az újszülött jódhiánya, de eredhet a magzat vagy az újszülött pajzsmirigyének anatómiai hibájából is.

    A kongenitális hipotiriodizmus jelei:

    • hosszabb vagy ismétlődő sárgaság,
    • csökkent aktivitás,
    • nagy születési súly,
    • gyenge súlynövekedés,
    • hipotónia,
    • székrekedés,
    • zajos légzés.

    A kongenitális hipotirioidizmus az esetek többségében jódpótlással könnyen megelözhető.

  • Az adaptív hipotiroidizmusAz adaptív hipotiroidizmus az életünk során kialakul és a korral fokozódik. Oka döntően a jódhiány, mely típikus megnyilvánulásai a struma (60-70 %), illetve a szellemi visszamaradottság (kreténizmus).
    

    [Megjegyzés: Már Paracelsus rámutatott a strúmás anya és a mentálisan retardált gyermek kapcsolatára. Az ilyen gyerekekre a „cretin” (kretén) szót először Diderot használta].

    A hipotiroidizmus tünetei:

    • levertség,
    • krónikus fáradtság,
    • hízás (túlsúly),
    • teltségérzés,
    • csökkent étvágy,
    • száraz bőr,
    • mell ciszták megjelenése,
    • hideg intolerancia (fokozott fázékonyság),
    • hajhullás,
    • alvászavarok,
    • izom-, ízületfájdalom,
    • depresszió,
    • értelmi zavarok,
    • csökkent koncentráció képesség
    • és hiperaktivitás (jódhiányos terhes nők gyermekeinél ezek tipikusak!),
    • menstruációs zavarok,
    • székrekedés,
    • látás-, hallás-, beszédproblémák.

A struma

A struma kialakulásában a jódhiány miatti alacsony T4, T3 termelés, tehát az alacsony T3 hormonszint fokozza a tiroidstimuláló hormon (TSH) szintjét illetve aktivitását. Ez a pajzsmirigyben sokféle kedvezőtlen biológiai folyamat, így annak hipertrófiáját, azaz sejtjeinek növekedését és osztódását felgyorsítja, ami a pajzsmirigy rendellenes illetve kóros megnövekedéséhez, a strúmához vezet, ami később számos kórkép és betegség előzménye lehet. Ilyenek például: szív- és érrendszeri problémák (ugyanis a csökkentett tiroidhormon termelés növeli a teljes- és az LDL-koleszterin szinteket!), pajzsmirigy tumor, inzulin rezisztencia (2 típusú diabetesz) kialakulása illetve fokozódása, rostos izom fájdalom vagy izomgörcs (fibromialgia, – főleg középkorú nőkre jellemző, ugyanis az ATP szintézis az izomban csökken, aminek eredménye a krónikus fáradtság is). Az esetek többségében a strúma kialakulását követő öt évben – mivel általában ezen túl a pajzsmirigy sérülése visszafordíthatatlan – megfelelő jódpótlással a probléma kezelhető, a pajzsmirigy kórosan megnövekedett mérete csökkenthető. A jódhiány – melyhez más táplálkozási mikro összetevők (mikronutriensek, pl. Se, antioxidánsok, szerves kénvegyületek hiánya is társulhat) – másik (fentebb már említett) megnyilvánulása a strúmával társuló vagy annak következményeként fellépő, megelőzhető – rendszerint fejlődési vagy növekedési rendellenességekben is megnyilvánuló szellemi visszamaradottság vagy leépülés (az IQ 10-15-re lecsökken!). (Ennek egyik formája az un. endemikus kreténizmus, ami ugyanazon a földrajzi területen tömegesen fordul elő).

A jódhiány felismerése és pótlása

A jódhiány felismerése és pótlása speciálisan fontos terhes és szoptatós nőknél, mivel a magzatnál vagy a csecsemőnél agykárosodás, később alacsonyabb intelligenciaszint léphet fel. A jód élettani hatásai – bármely anyagéhoz hasonlóan – dózisfüggők. A szervezet számára a fölös jód, a túlzott jódbevitel is káros! A fölös jód hipotiroidizmushoz, pl. strúmához vezethet főleg azoknál, akiknél már volt valamilyen pajzsmirigy probléma (pl. hipertiroidizmus, autoimmun pajzsmirigy betegség pl. Hashimoto-, vagy Graves-betegség). A fölös jódbevitelre – a dózistól függően – a szervezet általában háromféleképpen reagál:

• a tiroid hormontermelést vagy a tiroid aktivitást megzavarja, emiatt strúma és pajzsmirigy rák léphet fel;
• érzékenységi reakciók (pl. csalánkiütés) lépnek fel;
• mérgezési tünetek lépnek fel.

A fölös jódbevitel (pl. a LUGOL-oldat nem orvos által előírt alkalmazása a terhesség alatt), anélkül, hogy az az anya egészségét befolyásolná, a magzatra nézve káros lehet! Hasonlóan, a szoptatás alatt a fölös jódbevitel – mivel megnöveli az anyatej jódtartalmát – hatással lehet a csecsemő egészségére.

(Megjegyzés: A LUGOL-oldat csak antitiroid gyógyszerekkel együtt használható!)

A Hashimoto-betegséget, ami egy autoimmun tiroiditisz, (tünetei: fájdalommentes pajzsmirigy növekedés, esetleg csomók a pajzsmirigyen, nyaki fájdalom, teltségérzés, állandó alacsony láz) sokan a jódozott konyhasó bevezetésének tulajdonítják. Ma már tudjuk, hogy kialakulásában az oxidatív stressz is szerepet játszik. A szervezet jódháztartását, a jód fogalmát, a jód biológiai hasznosulását, a szervezet jód visszatartását a táplálékaink összetevői alapvetően befolyásolják. A táplálkozási polifenolok (flavonoidok) és szerves kén-vegyületek (pl. a keresztesvirágú zöldségek – brokkoli, karfiol, káposztafélék – glükózinolát összetevői) – melyek szervezetünk normális működése szempontjából nélkülözhetetlenek – (különösen a serdülő lányok és nők esetében!) gátolják a jód beépülését, a tiroidhormonok termelését.

A gyümölcs és zöldség összetevők, vagy az ezeket tartalmazó táplálék kiegészítők ezen nem kívánt hatásai egyidejű jód bevitellel ellensúlyozhatók és elkerülhetők.

• A szervezet normális működéséhez nemcsak a pajzsmirigynek van szüksége jódra

  Normál jódszintű embereknél a pajzsmirigy jódtartalma 15-50 mg, ami kb. 1-3 %-a a testben lévő kb. 1500 mg összjód mennyiségnek. A test jódtartalmának döntő mennyisége más szervek szöveteiben található, ebből az izmok kb. 30-35 %-ot tartalmaznak. (A magzat fejlődése során az anyag optimális jódbevitele alapvetően fontos!). A szervek szöveteiben a jód antioxidánsként is hat. A sejt mitokondriumának (ami a sejt „erőműve”) normális működésében – mint az már fentebb említésre került – a jódnak fontos szerepe van. A jód ugyanis mint antioxidáns a mitokondrium membránban található telítetlen és politelitetlen zsírsavak jódozásával gátolja a reaktív oxigéntartalmú szabadgyökök (ROS-k) támadásait, azaz a lipidperoxidációt. A jód ezzel elősegíti a membrán egységességének (integritásának) fenntartását, amivel elősegíti és fenntartja az ATP, tehát az energia termelését. Ehhez azonban közvetlenül nem a jodidionra (I-), hanem az oxidált formájú jódra (I2) van szükség.

• A szelén szerepe

  A jód élettani hatásaiban, a szelénnek is fontos szerepe van, mindketten a szervezet antioxidáns hálózatának fontos elemei. A legújabb tudományos eredmények bizonyítják, hogy a szervezetünk antioxidáns hálózatának normális egészségvédő – elsősorban kemopreventiv – hatásai szempontjából nem a jód vagy a szelén abszolut mennyisége, hanem ezek aránya, Se/I a fontos és meghatározó.

  A Se/I aránynak tehát fontos szerepe van több – mindenek előtt a pajzsmirigy-, a gyomor-, a szájüregi és az emlőrák megelőzésében (prevenciójában).

• Pajzsmirigy és emlőrák

  A pajzsmirigy rákot a jódhiány és a jódfölösleg (l. strúmaképződés!) egyaránt elősegíti. A jód antioxidáns hatása fontos a gyomor és a bél nyálkahártya, az immunrendszer, a nyálmirigyek egészséges működéséhez. A pajzsmirigy rák kialakulásában és megelőzésében a jódnak alapvető szerepe van. A pajzsmirigy oxidatív sérülése jódhiány (I-) esetén sokkal súlyosabb, ugyanis a hidrogénperoxid (H2O2) szint megnő, hiszen lecsökken a tiroidhormon (T3) szintézis, fokozódik a ROS termelés amit a szelénhiány még fokoz, hiszen a ROS-okat részben semlegesítő, szeléntartalmú enzim, a glutation peroxidáz (GPx) nem vagy alig működik. A jódfölösleg, a hipertiroidizmus sem jó, mivel csökkenti a tiroglobulin jódozását, a tiroidhormon (T4 , T3) termelést. A fölös I- pro-oxidáns hatású a pajzsmirigy sejtekre, a vas és a szelén relatív mennyiségeitől függően, fokozza a lipidperoxidációt. Nagyon fontos, hogy a jód-pótlás megelőzze vagy legalább is együtt járjon a szelén-pótlással!

  Az emlőrák kialakulásában és megelőzésében a jódnak alapvetően fontos szerepe van. Japánban a mell tumorok aránya alacsony, amit részben magyaráz a mg/nap nagyságú jódfelvétel, a nyugati világban érvényes μg/nap felvétellel szemben. A mellszöveteknél is érvényes a jód (I-) antioxidáns hatása. A jód a mell tumorok részben függetlenek a pajzsmirigy funkcióktól. Az ösztrogén pozitív mell tumoroknál az ösztrogén utak befolyásolásával gátolja a tumor promóciót. A mell esetében is az I- → I2 oxidálódva fejti ki a jódlipideken keresztül antioxidáns védő hatását. Számos tudományos adat bizonyítja, hogy a mell tumoros nők szöveti jód és szelén szintje alacsony a normál szövetekhez vagy a jóindulatú mell tumorokhoz képest. Egyértelműnek látszik, hogy a I-/Se hiány megkönnyíti a mell tumorok kifejlődését.

• Sugárvédelem és sugáregészségügy

  A szervezet jódtartalmának fontos szerepe van az elektromágneses és radioaktív sugárzások egészségkárosító hatásainak megelőzésében, a hatások csökkentésében.

  Különösen igaz ez a megállapítás a sugárzásokra különösen érzékeny szervek (pajzsmirigy, here, tüdő, mell, vérképi) tumorjainak esetében. A fokozottan sugárveszélyes helyen dolgozók számára a jódbevitel (ajánlott érték: 300-400 μg/nap) fokozza a szervezet egészséges jód telítettségét, amivel várhatóan csökkennek a sugárterhelés egészségkárosító hatásai.

A szervezet optimális jódháztartása

A szervezet optimális jódháztartásával (jódfelvétel, jódleadás, jódhiány, jódfölösleg) kapcsolatban sokféle – gyakran ellentmondó – adat ismeretes.

A fiziológiai értékek általában a μg, a terápiás értékek a mg tartományokba esnek. A közétett adatok szerint a Földön legmagasabb a jódfogyasztás Japánban, kb. 13.8 mg/nap, a többi helyen 20-200 μg/nap. A szervezet működéséhez szükséges napi jód felvételre ismeretesek fenntartásokkal kezelendő, extrém, ajánlott értékek is, pl. G. E. Abraham (USA) a pajzsmirigy működéséhez 6 mg/nap (!), az egész test napi jódfelvételére 12.5 – 50 mg/nap (!) értékeket ajánl és tart szükségesnek.

A WHO és a tudomány a szervezet jódháztartásának megítéléseire a vizelettel ürülő jód mennyiséget tartja irányadónak, mely tükrözi a kb. jódfelvételt, illetve ezekből következtethetünk a jódhiányra és a jód fölöslegre, illetve a strúma, a kreténizmus (várható) rizikófaktorára. A jód ma elfogadott úgynevezett „ajánlott napi felvétel” (RDA) értékek a következők:

	RDA [μg/nap]
serdülők és felnőttek	150
újszülöttek	110-130
gyermekek 1-10 év között	90-120
terhes nők *	220
szoptatós anyák	290

* az USA-ban a terhességi vitaminban 150 μg/nap van

Az adatokat elemezve a 120-150 μg/nap (17-18 μg/testsúly kg/nap) jódfelvétel felel meg a normális értéknek. Az úgynevezett „felső elviselhető érték” (CUL) 1100 μg/nap, ami azt jelenti, hogy valamennyi forrásból (táplálék + táplálék kiegészítő + funkcionális víz stb.) maximum kb. 1000-1100 μg jód felvétel ajánlott szervezetünkbe naponta. A 10000 μg/nap jódfelvétel már nem ajánlott, ez már veszélyes is lehet. Természetesen ezek az értékek átlagoltak, különböző humán felmérésekből és esetleg állatkísérletekből származnak. Ezekről egy értelemszerű ± 10-20 % értékben túliakat is elviselhet a szervezet, vagy az optimális működéshez szükséges lehet. Például a 150 μg/nap RDA értéknél nagyobb jódbevitel szükséges a szoptatós anyáknál (a szoptatós mellnél), a nyálmirigyek, a szájnyálkahártya és a csecsemőmirigy (timusz) optimális működéséhez.

A jód felvett és biológiailag hasznosuló mennyiségétől függően barát és ellenség lehet!

Szervezetünk normális működéséhez szükséges jód mennyiséget táplálékkal általában nem vesszük fel, szükség van tehát odafigyelő és indokolt mértékű jódpótlásra. Az egészségtudatos preventív táplálkozás és az integrált orvosi terápia igényelheti és szükségessé teheti a jódpótlást. Erre többféle mód, anyag is ismeretes, kapható. A jód felvétel és a biológiai hasznosulás döntően függ a jódformáktól (ionos, semleges), ezek arányától, de önmagában a jód kevés, optimális hatásához a szelén is szükséges. A jód és a szelén mindenek előtt megfelelő táplálkozási környezetben tud érvényesülni, azaz a jód és szelén pótlás optimális formái a funkcionális élelmiszerek és táplálék kiegészítők.