A NAGY JÓD PROJEKT

A belső elválasztású mirigyek (mint a pajzsmirigy is) hormonokat termelnek, melyek fontos hírvivő szerepet töltenek be a szervezetben. Hormonok nélkül gyakorlatilag halottak lennénk.

Az idő előrehaladtával egyre kevesebb hormont termel szervezetünk és ennek hiányában idővel megbetegszünk, leépülünk.

1900-1960 között az orvostudományban nem is volt kérdéses a jód jótékony terápiás hatása a legkülönfélébb betegségek esetében. A mai orvoslásban azonban pont ellenkezőjére fordult a dolog, szinte fóbia alakult ki a jóddal szemben.

DE MIÉRT IS?

A naiv és jóindulatú verzió az, hogy az orvostanhallgatóknak nagyon sokat kell tanulniuk és nem tudják a tanultak jogosultságát vagy valaminek a hiányát megkérdőjelezni. Sem idejük, sem elég tudásuk nincs hozzá. A tananyagot pedig készen kapják oktatás és konferenciák formájában, mely a gyógyszeripart szolgálja. És a jód valahogy „kimaradt” ezekből.

No de mi az ennél kegyetlenebb valóság? Miért is hanyagolja, már-már támadja az orvostudomány a jód fontosságát?

Hisz az élet az óceánban, egy jód dús környezetben keletkezett az evolúciós szemlélet szerint, mely szemléletet az orvosok is elfogadnak. Ez alapján tehát szervezetünknek alapvetően szükséglete a jód, különösképpen tekintve a pajzsmirigyet, a tüdőt, a szívet és a mellékveséket.

Dr. Guy E. Abraham a világ legnagyobb jód szaktekintélye. 40 év tapasztalattal rendelkezik annak terápiás alkalmazásával kapcsolatban, melyet nagydózisú jódkúrával végzett. „A jód project” könyvében kifejti, hogy a jóddal rengeteg olyan betegséget meg lehet gyógyítani, melyet toxikus gyógyszeres kezeléssel csak elnyomunk, tünetmentesítünk.

Ebben a könyvben bizony felveti gazdasági csoportok érdekeltségét abban, hogy a jódot és annak terápiás alkalmazási lehetőségeit félreállítják, negatívan tüntetik fel.