Jódhiány és a pajzsmirigy betegségei

A szervezet jódhiányos állapota sok egészségügyi probléma kiváltója. Milyen betegségeket okoz, és hogyan küzdhetsz ellene?

A jód – a többi főelemmel összehasonlítva – csak ritkán fordul elő. Miután a Föld számunkra alig elképzelhető lassúsággal, de mégis állandó változáson megy keresztül, az elemek egyike sem oszlik el egyenletesen a környezetünkben.

A jód eloszlása

A jód bolygónk folyékony magjából a magmával együtt a tengerekbe ömlik, és lávaként egyenetlenül oszlik el a Föld felszínén. A málló kőzetből is kiválik, és oldható só formájában a talajba szivárog. Minél sűrűbb/tömörebb a földfelszín, annál könnyebben köti meg az ily módon kioldódó sót, illetve az esővel a földre érkező jódrészecskéket. Ha a talaj laza, annál nagyobb mennyiségben jut ez az elem a talajvízbe, és áll a növényzet és az állatvilág rendelkezésére.

Ehhez a folyamathoz társulnak egyéb olyan kozmológiai és éghajlati történések is, amelyek befolyásolják a jód eloszlását a földfelszínen. Így például 4 jégkorszak felelős a felszín felbarázdálásáért, a morénák és a finomabb talaj kialakulásáért. E folyamatok elsősorban az utolsó jégkorszakra voltak jellemzőek, amely úgy 20 000 évvel ezelőtt zajlott le. A jég körülbelül 1000 m magasan feküdt a földréteg felett, s a növekvő felmelegedéssel mozgásba kezdett. A jégréteg nyomása alatt elkezdett felolvadni a jég, és a vízzel egyetemben kimosta a szétmállott kőzetet. A völgyekben, amelyeken a gleccserek áthaladtak, a jód kimosásának folyamata hosszabban tartott és hatásosabb volt, mint a völgyet körülvevő magaslatokon.

Így lehetséges, hogy Svájcban a Berni-fennsíknak jódban gazdagabb a talaja, mint a körülzárt völgynek.

Mindehhez járul még az a tény, hogy a nagy jódraktárakból, a tengerből a jód elpárolog, az atmoszférában a nedvességben és a szilárd részecskékben kondenzálódik, és az esővel visszakerül a szárazföldre. Tehát a szél irányában, amely a felhőket a szárazföld fölé tereli, megnövekszik a talaj jódtartalma a kontinensen. Azoknak a tájaknak a talaja, ahol nem fúj sokat a szél, szegényebb jódban.

Jódkoncentráció a növényekben és állatokban (mg/100g)

A szárazföldről

A tengerből

Jódhiány és a pajzsmirigy betegségei

Azt tudni már, hogy a pajzsmirigy megduzzadása, a strúma vagy golyva, jód adagolásával csökkenthető. Ez megfordítva is igaz – ha a táplálékkal felvett jód nincs elegendő mennyiségben jelen, strúma kialakulásához vezet. A jódhiány nagyságrendje és a strúma fellépésének gyakorisága közötti összefüggés bizonyítható. Anélkül, hogy a jód előfordulási területeit meghatároznánk, a Föld jódhiányos területei statisztikailag feltérképezhetők lehetnének az ugyanezen területek lakossága körében százalékosan előforduló strúmamegbetegedések alapján.

Tudományos szempontból azonban biztosabb, ha a vizelettel kiválasztott jód mennyiségének meghatározásával állítunk fel összefüggést a jód mennyisége és a strúma kialakulásának gyakorisága között, hogy így bizonyítsuk, milyen mértékűnek kell lennie a jódhiánynak ahhoz, hogy strúma kialakulásához vezessen.

A jód mint a megelőzés eszköze

Általánosságban kijelenthető, hogy Európa országai jódhiányos területnek bizonyulnak. Az a tény is bizonyítható, hogy a táplálékkal felvett napi 150–250 mg jód megakadályozza a strúma kifejlődését.
Következtetésképpen a jódhiányos területeken terapeutikus meggondolásból pótolni kell a táplálékból hiányzó jód mennyiségét. Az adagolás mértékét az egyén fejlődési stádiumához és a különböző életkorhoz kell igazítani!

Napi jódszükséglet

A szárazföldről

Biztos védelem

A legfontosabb kérdés, hogyan juttasd be a jódot a szervezetbe. Miután az élelmiszerekben a jód koncentrációja igen különböző, alig lehetséges, hogy a táplálékkal elegendőt vegyél magadhoz belőle. Kivételt képezne, ha rendszeresen fogyasztanál tengeri halat, ami azonban alig lehetséges, a tabletták és tinktúrák bevételét pedig valószínűleg nem tartanád be.

Bebizonyosodott azonban, hogy az étkezési só jódozása – megfelelő napi fogyasztás esetén (6-8 g) és megfelelő mennyiségű jód hozzáadásával (20 mg/kg) – biztos védelmet nyújt a strúma kialakulásával szemben.

Vajon van-e mellékhatása, esetleg veszélye a napi 200 mg jód bevitelének? Nincs! A terápiás céllal, nagy dózisban bevitt jód adagolását orvosilag indikálni és ellenőrizni kell. A napi 200 mg bevitele viszont minden pánikkeltéssel szemben bátran megtehető.

Jódozott sót az asztalra!

Nem tudni teljes biztonsággal, mely táplálkozás a legegészségesebb, de azt igen – sokszor azt is csak részben –, mi az, ami károdra van és mi hiányzik. A hiányzó dolgokat, így például a jódot is, gyakran pótolnod kell, ha egészséges pajzsmirigyet szeretnél. Ennek praktikus okokból a legjobb módja, ha jódozott sót fogyasztasz. A jód táplálékon keresztüli pótlása tudományosan igazolt, preventív hatású és rendkívül nagy jelentőségű.

(Forrás: http://www.femina.hu/egeszseg/jod )