A legtöbben erre azt a választ adnák, hogy dehogyis, az ilyet csak tanulni lehet vagy ellesni.
 
Pedig ez így nem igaz.
 
Létezik ugyanis egy viszonylag új tudományág, mely azzal foglalkozik, hogy hogyan lehetséges olyan betegséget örökíteni, mely DNS-ünkben nincsen kódolva, tehát elméletileg nem örökletes. Ez a tudományág, az EPIGENETIKA kutatja és igazolja azt a tézist, hogy a DNS csak egyik eleme az emberi sejt genetikai összetevőjének.

ÖSSZEFÜGGÉS A PAJZSMIRIGY PROBLÉMÁKKAL

Ezen kutatások kiindulópontja az autoimmun betegségek voltak (melyekbe beletartoznak a gyulladásos eredetű pajzsmirigy megbetegedések is).

Ezen kutatások kiindulópontja az autoimmun betegségek voltak (melyekbe beletartoznak a gyulladásos eredetű pajzsmirigy megbetegedések is).

Azt vették ugyanis észre, hogy családon belül (vérségi kapcsolatnál) nagyobb számban fordultak elő ilyen megbetegedések. Az ezért felelős géneket is megtalálták a kutatók, ám azt is felfedezték, hogy ezek a gének mindaddig nem aktiválódnak, ameddig valamilyen külső hatás őket arra nem készteti. Ilyen külső hatások lehetnek a gyógyszerek, hormonok, stressz, valamilyen káros fertőzés vagy káros sugárzás hatása.

 

AKKOR MOST ÖRÖKLETES VAGY SEM?

Az Epigenetika azt találta, hogy génjeink nem feltétlenül határoznak meg minket, és nem ítéltetnek betegségre akkor, ha valamelyik felmenőnknek pajzsmirigy gyulladása volt. Ahhoz, hogy valaki valóban beteggé váljon, ahhoz különböző külső tényezőknek aktiválniuk kell a kódot, a hajlamosító tényezőt. Frissebb kutatási eredmények azt is kimutatták, hogy a DNS-hez kapcsolódó kémiai csoportok mintázata megváltozik az életkorral, és ez a változás az, ami családon belül azonos, vagyis örökölhető. Magyarán: a betegségre való fogékonyságot, hajlamot örököljük és azt a kiváltó környezeti tényezőkkel aktiváljuk.

AZ A LÉNYEG, HOGYAN REAGÁLUNK VALAMIRE

A pszichológus Erik Erikson egy olyan epigenetikus elméletet állított fel, mely szerint minden egyed fejlődési pontokon megy keresztül, melyeket a válságok jellemeznek. És habár ezek a fejlődési stádiumok genetikailag meghatározottak, az a mód, ahogyan az egyes válságokat az egyén megoldja, korántsem. Az ő elméletében is az a lényeg, hogy nem közvetlenül a gének vesznek részt ebben a folyamatban, az eredmény mégis örökletessé válhat.

“Az epigenetika olyan módosulás a genetikai állományban, amely ugyan nem változtatja meg a szülőktől örökölt információt, azonban hozzáférhetőbbé vagy zártabbá teszi azt. Arról van szó, hogy a nukleotidszálak letekerednek-e, vagy éppen összecsomagolódnak, azaz működik-e az adott génszakasz, vagy nem működik.

Ezek a változások azonban visszafordíthatók, ennek megfelelően az életmódváltásnak nagyon nagy jelentősége van. A táplálkozással, a mozgással, a stresszkezeléssel, az emberi kontaktusokkal olyan változás hozható létre, amely nem az eredeti genetikai hajlamot módosítja, csak annak a valószínűségét, hogy az megnyilvánulhat. Ez az epigenetika lényege, a környezeti hatások, amelyek valamilyen módon 

megszólaltatják, vagy elhalkítják az öröklött információt”
(Falus András akadémikus)

Forrás: www.egeszsegkalauz.hu, hu.wikipedia.org, cafeblog.hu

Vásároljon Bioaktív Kékjódot a gyártótól kedvezményes áron!