Hogyan segít a Bioaktív kékjód+?
Prof. dr. Török Szilveszter
Hivatalos adatok szerint Magyarország területének 80-84 %-án a vizek és a talajok jódszegény állapotban vannak. Az ivóvizek jódtartalma: 3200 település közül csak 84 település lakói fogyasztanak megfelelő jódtartalmú vizet (150 mikrogramm literenként).
A jódhiányos endémiás golyva előfordulásának gyakorisága – három kivételével – minden megyében jelentősen meghaladja a nemzetközileg elfogadott 5 %-os arányt. A jódhiány legsúlyosabban a gyermekeket érinti.
Az egészségügyileg előírt napi jódszükséglet
| Életkor | Napi jódszükséglet (mikrogramm) (RDA, 1989) |
|---|---|
| 0-5 hónap | 40 |
| 6-12 hónap | 50 |
| 1-3 év | 70 |
| 4-6 év | 90 |
| 7-10 év | 120 |
| 10 év felett | 150 |
| Áldott állapotban | 175 |
| Szoptatási időszakban | 200 |
A jelenlegi jódhelyzet
A jódhiányt az egészségügyi kormányzat káliumjodidot tartalmazó konyhasóval (20 mg KI/kg), káliumjodid-tartalmú tablettákkal (50, 100, 200 mikrogramm jódtartalommal), természetes jodidot tartalmazó gyógyvízzel (JÓDAQUA), és szükség esetén pajzsmirigy-hormon készítmények napi adagolásával igyekszik megoldani.
E készítmények gyártói és a szakorvosok felhívják a „fogyasztók” figyelmét arra, hogy „a ténylegesen hiányzó jódmennyiségnél többet bevinni nem kívánatos, sőt káros is lehet.” Az utóbbi 20-25 évben elvégzett tudományos vizsgálatok bebizonyították a szervetlen eredetű jódadalékokról (jodidok, jodátok), hogy nedvszívóak, fényérzékenyek, bomlékonyak, csípősek, maró hatásúak, gyakran jódérzékenységet (jodizmust) okozhatnak, nyálban vízben oldva nyálkahártya irritációt válthatnak ki és a pajzsmirigybe közvetlenül agresszíven beépülhetnek.
Amikor a jód megbetegít
Európában az 1980-as években kezdődő jódadagolás révén, amit az egészségügy „jódprofilaxisnak” nevezett el, a legtöbb ország lakosságának mintegy 70 %-a rendszeresen jódozott sót fogyaszt. (2000-ben a magyar háztartások 16 %-a használt jódozott sót). Ezen túlmenően az állatok tápjába és a húsipari készítményekbe is keverhetnek jódozott sót.
A német Dr. Lothar Hotze » professzor a lakosság által vásárolt élelmiszerek jódozásának árnyoldalaira hívja fel a figyelmet. Szerinte a jód túladagolása pajzsmirigy-túlműködést, szívpanaszokat, fogyást, vérnyomás emelkedést okozhat. Egyes esetekben a pajzsmirigy alulműködését is előidézheti, aminek tünetei többek között a koncentráció- és alvászavar, hízás, hajhullás, sőt a túladagolás hajlamosít bizonyos – a pajzsmirigyet megtámadó – autoimmun betegségekre is.
Az „általános jódprofilaxis” szószólói ezzel szemben azt állítják, hogy az említett túlműködéssel járó autoimmun betegségek (Basedow-kór, Hashimoto-betegség) ritkák és a profilaxis áldása nem összehasonlítható azokkal a hátrányokkal, amelyek kevés embernek jelentenek gondot.
A tények:
- Az általános jódozás bevezetése előtt a Basedow-kór Németország lakosságának 1 %-át érintette, ma ez a szám 4 %-ra emelkedett. A Hashimoto-betegség, amikor is az immunrendszer pusztítja a pajzsmirigyet, ugyancsak jóval gyakoribbá vált. 1995 előtt ez a betegség lényegében nem is létezett Németországban, ma a betegek száma az összlakossághoz mérten 6 %. Ez a tendencia nagyon veszélyes, mert e két betegségben szenvedőknél gyakran megfigyelhető más belső elválasztású mirigyek megbetegedése is. Ez elsősorban a hasnyálmirigy Langerhans szigeteit érinti (I. típusú diabétesz), valamint a mellékvese-kérget (Addison-kór). Ezeket az összefüggéseke azért fontos szem előtt tartani, mert pl. a cukorbetegség világszerte egyre gyorsabban terjed.
- Az általános, a szervetlen jódsókkal történő jódozás hosszabb távon olyan betegségek elterjedéséhez vezetett, amelyek eddig ritkábban fordultak elő, pl. különféle bőrbetegségek, akné, allergiás panaszok, amelyek semmilyen gyógyszerre nem reagálnak és lehet, hogy spontán javulnak ha megvonják a betegtől a jódot. A bőrpanaszok közül a dermatitis herpetiformis Duhrin, a jód-akné és a jódallergia. A szervetlen kötésű jód maró hatással van a nyálkahártyára, ezért náthát, kötőszöveti gyulladást, irritációt válthat ki. A jód által előidázett túlműködés fokozza a fényérzékenységet, ami akár életveszélyes fényallergiához vezethet. Mivel a szervetlen jódvegyület hatással van az idegrendszerre is: testi-lelki nyugtalanság, pánik- és félelemrohamok, agresszivitás és hiperaktivitás lehet a következmény. A jód által fokozott hormontermelés a csontok anyagcseréjét is befolyásolja, ami felgyorsíthatja a csontritkulás folyamatát. Ez az agresszív jódsó köhögést, lázat, hasmenést és fejfájást idézhet elő. A tartós jódfogyasztás pedig depressziót és impotenciát okozhat. Végül, de nem utolsó sorban a jód fokozza a nitrózaminok képződését. Ezek a vegyületek bizonyos élelmiszerekben találhatók és köztudottan erősen rákkeltők.
- Az angliai Birmingham Egyetem kutatói rámutatnak, hogy a kezdődő, még panaszt sem okozó pajzsmirigy-túlműködés akár háromszorosára növeli a jód által okozott szívhalált, például a pitvari fibrillációt. Tovább nőhet az időskori demencia, az Alzheimer-kór és a combnyaktörés veszélye.
- Dr. Jürgen Hengstmann professzor, a berlini Urban Kórház Pajzsmirigy Ambulanciájának vezetője már 1988-ban azt nyilatkozta, hogy a németek 10-15 %-át negatívan érinti az élelmiszerek jódozása. Hotze professzor adatai szerint a jód miatt már megbetegedettek száma országosan több, mit 10 %.
A feltétlenül szükséges általános jódpótlás legfontosabb,
elméleti és gyakorlati kérdései
Japán hivatalos adatok szerint náluk a napi táplálkozással bevitt jódmennyiség, amely főképpen tengeri eredetű táplálékból áll, eléri az 500-1000 mikrogrammot, sőt egyes adatok szerint akár az 1500 mikrogrammot is. Talán ez a „japán csoda” biológiai alapja és oka? Ezek az értékek évszázadok-évezredek óta fennállnak. Az átlagos életkor ma Japánban a legmagasabb az egész világon; a nőké 86 év, a férfiaké meghaladta a 80 évet (Magyarországon a nők átlagos életkora 75 év, a férfiaké 67 év). A közhiedelem szerint a „tengeri só” és a „tenger gyümölcsei” természetes eredetű jódot tartalmaznak, ez a jód érdekes módon a jódra érzékenyek számára ártalmatlannak bizonyul. Az állítás első része nem igaz, hiszen a tengeri sóban a jód jodidkötésben szerepel, vagyis ez az a jódsó, amiről végleg kiderülhet, hogy egészségkárosító hatású.
A tudományos vizsgálatok és az évezredes tapasztalatok viszont egyértelműen azt igazolják, hogy az élő szervezetek számára az 1 vegyértékű pozitív kötésben lévő jódion a legfontosabb, a legaktívabb, a legkedvezőbb élettani hatású. Ez a jódnak az emberi és állati szervezet számára legtermészetesebb állapota, amely a tengeri flórában és faunában évmilliók óta biotranszformált állapotban fordul elő.
Dr. Issekutz Béla professzor, a „Gyógyszerrendelés” könyvében írja: „A szerves jódvegyületek közül azok használhatók a szervetlen jódsók helyett, amelyek a szervezetben elbomolva jódhatás kifejtésére képesek. Ezek többnyire íztelenek, a gyomrot nem bántják, s lipotróp (zsírbontó) tulajdonságuk révén az idegrendszerben is hatnak.”
Tudományos vizsgálatokkal bizonyítható, hogy az elemi jódmolekula és a jódionok emberi táplálékként is szolgáló poliszacharidok speciális térhatására pozitív ionkötést hoznak létre és stabil, komplex kötést alakítanak ki. A biotranszformált természetazonos szerves jódkészítmény így az élő szervezetek (emberek, állatok, növények) jódszükségletének természetes tápanyag-bevitellel történő jódpótlására, biológiai és fiziológiai ismeretek, tapasztalatok és tudományos vizsgálatok szerint tökéletesen megfelel, mert:
- A jód az összes toxikus hatását elveszíti, nem vált ki jódérzékenységet (jodizmust);
- Biológiailag a legaktívabb formát veszi fel, kitűnően felszívódik az élő szervezetben, nincs túladagolási veszélye;
- Kórokozókat elölő, illetve szaporodásukat gátló hatása más vegyértékű jódot tartalmazó készítményekhez képest a legaktívabb és legártalmatlanabb (nem okoz pl. nekrózist);
- Stabil, jól tárolható, nem illékony, nem bomlékony;
- Nincs kellemetlen szaga és íze, gyakorlatilag íztelen és szagtalan;
- Megfigyelések és tapasztalatok szerint, az általunk ajánlott jódkészítményeket okos vagy intelligens jódkészítményeknek is nevezhetjük, mert akkor kerül a pajzsmirigybe, amikor bizonyos, a májban termelődő enzimek felszabadítják belőle a jódot. Ezek az enzimek csak jódhiányos állapotban képződnek a szervezetben. Amikor pedig a jód már elegendő a szervezet számára, akkor a felesleg egyszerűen kiürülhet.
A védettség alatt álló emberek (és állatok) napi jódszükségletének fedezését, illetve hiányának megelőzését szolgáló jódkészítmények természetes eredetű, biopolimerrel komplex kötésben levő 1 vegyértékű pozitív jódionokat tartalmaznak.
