Prof. Dr. Péter Ferenc, az MTA doktora, a Budai Gyermekkórház igazgatója

Prof. Dr. Péter Ferenc, az MTA doktora, a Budai Gyermekkórház igazgatójaAz emberi szervezet normális fizikai és szellemi aktivitásához, az anyagcsere folyamatok optimális menetéhez elengedhetetlenül szükségesek a pajzsmirigy-hormonok. Ezeknek állandó eleme a jód, ami a táplálékkal jut a szervezetbe. Hiányos bevitele a hormonképzés, majd az anyagcsere-folyamatok csökkenéséhez vezet.

Elégtelen jelenléte a legfiatalabb életkorban (magzat, csecsemő, kisded) bizonyítottan a központi idegrendszer megváltoztathatatlan károsodását képes okozni.

A víz és a kapcsolódó tápláléklánc jódtartalma az ország mintegy 80%-ában nem elegendő. Ezért szükséges a jódpótlás, általában jódozott sóval, nagyobb szükség esetén (pl. terhesség) pedig jód tablettával, jódos ásványvízzel. Ezt a környező országokban már megoldották.

Amit a jódról és a pajzsmirigyről tudnunk kell

PajzsmirigyA gégefőn elhelyezkedő pajzsmirigy fontos szerepet játszik hormonháztartásunkban. A vérkeringésből jódot felvéve két fő hormont termel: tiroxint és trijódtirozint. A tiroxin segíti elő a test növekedését és a szervezet fejlődését, de hozzájárul az agy, az idegrendszer fejlődéséhez is.

A jód életfontosságú nyomelem, elengedhetetlen pajzsmirigyünk megfelelő működéséhez. Jelenlegi ismereteink szerint szervezetünkben a pajzsmirigy az egyetlen szerv, amelynek jódra van szüksége, viszont minden sejtnek szüksége van a pajzsmirigy által termelt hormonra.

A golyva kialakulása, azaz a nyak első részének megvastagodása inkább csak tünet, a pajzsmirigy szövetének burjánzása. A terhesség első harmadában jelentkező tiroxin hiány azonban súlyos és vissza-fordíthatatlan szellemi és testi fogyatékosságot okozhat a magzatban.

Az újszülöttnél az elégtelen pajzsmirigyhormon termelés miatt bekövetkező súlyos szellemi visszamaradottságot nevezik kreténizmusnak. Gyermekek esetében a növekedésben való visszamaradás, alacsonyabb intelligencia hányados lehet a jódhiány következménye.

A felnőttkori hiánybetegség pedig a szervezet anyagcseréjének lelassulása miatt nehézkes lomha mozgáshoz, súlygyarapodáshoz, lassú gondolkodáshoz és beszédhez, az érzelmi élet elszürküléséhez vezethet. A lassan bekövetkező pszichés változásokat tünetei miatt gyakran tévesztik össze a depresszióval.

Szervezetünk jódszükséglete

Szervezetünknek nagyon kevés jódra van szüksége, de fontos, hogy napi rendszerességgel hozzájussunk a szükséges mennyiséghez. Különböző életkorban különböző az ember jódszükséglete.

Ma a WHO, az UNICEF és a Nemzetközi Jódbizottság szakemberei szerint az alábbi napi jódbevitel az optimális:

csecsemőkorban 40-50 µg/nap
csecsemő-óvodás korban 70-100 µg/nap
iskolás korban 100-150 µg/nap
felnőttkorban 150 µg/nap
terhesség idején 175 µg/nap
szoptatás idején 200 µg/nap

Érdekességek a jódról

Érdekességek a jódrólMár a római birodalomban észrevették, hogy a jód, amelyet akkor még nem ismertek, jó hatással lehet a golyvára. Justinianus császár udvari doktora, Aetios, golyvás betegeknek tengervizes lemosást rendelt. Ma már tudjuk, ez azért segíthetett, mert a tengervízben sok a jód. A tengeri halaknak és moszatoknak is nagy a jódtartalma és a tengeri sót sem kell jódozni.

A középkorban a golyvás betegek porrá őrölt tengeri szivacsot használtak.

Svájcban évszázadokon keresztül gyakori volt a jódhiány okozta enyhe szellemi fogyatékosság a hegyvidékeken lakók körében. Nem véletlen, hogy Európában itt kezdték el az étkezési só jódozását 1922-ben. Állítólag Napoleon hadseregében nem szolgálhattak a svájci kantonokból származó katonák.

A jódhiánnyal hozható összefüggésbe a jódli is. Ezt a különleges éneklési stílust az alpesi országokban találták ki. A jódli titkát a golyva miatt módosult hangképző szervekben kell keresni.

A jódpótlás legegyszerűbb és legolcsóbb módja az étkezési só jódozása. Ezzel a módszerrel lehet legkönnyebben elérni a legtöbb embert. A tudósok azonban más élelmiszerekkel is megpróbálkoztak. Thaiföldön például jódot adnak a szárított banánhoz, de kísérleteztek a tyúktojás jódozásával is. Ez utóbbinál a tojásokat jódtartalmú fürdőben helyezik.

A természetben található jóddal nemcsak a szervezetünknek hiányzó jódot pótolhatjuk. A Földön évente összesen 20 ezer tonna jódot hasznosítanak iparilag, pl. műszálak, a mesterséges gumi, fertőtlenítő szerek előállításához vagy röntgen vizsgálatok kontraszt anyagaként. A legnagyobb jódkészletek Chilében, Japánban, Azerbajdzsánban, Kínában, Indonéziában találhatók. Érdekes, hogy ennek ellenére éppen Kínában él a legtöbb jódhiányos ember a világon.

Jódhiány Magyarországon

Magyarországon először 1765-ben számoltak be írásban a golyva előfordulásáról. Az 1940-es években 200 ezerre becsülték a pajzsmirigy működési zavarban szenvedők számát, s a statisztikák 500 kretént tartottak számon.

1946-ban hozták létre a golyvakutató állomást az Országos Közegészségügyi Intézetben és 1950-től elkezdték a golyva előfordulásának rendszeres, öt évenkénti ellenőrzését a lakosság körében.

Ugyancsak 1950-től kötelezővé tették a jódozott só forgalmazását azokon a településeken, ahol a gyermekek körében nagyon magas, 30%-ot meghaladó volt a golyva előfordulása.

Az 1970-es években azonban megszűnt ez a kötelezettség és az ezredfordulóra már csak a magyar háztartások 16 %-a használt jódozott sót. A jódellátottsági helyzetet csak rontotta,hogy a különböző víztisztító eljárások pozitív hatásaik mellett csökkentik a víz jódtartalmát. Így mára a korábban még megfelelő jódbevitelű lakosság is jódhiányossá vált.

Ma a magyar lakosság 80 %-a olyan területen él, amely jódhiányos. A kilencvenes évek közepén az ivóvíz jódtartalmára vonatkozó vizsgálatok megmutatták, hogy a 3200 magyar település közül csak 84 lakói fogyasztottak megfelelő jódtartalmú (150 µg literenként) vizet.

Ma a magyar lakosság 80 %-a olyan területen él, amely jódhiányos. A kilencvenes évek közepén az ivóvíz jódtartalmára vonatkozó vizsgálatok megmutatták, hogy a 3200 magyar település közül csak 84 lakói fogyasztottak megfelelő jódtartalmú (150 µg literenként) vizet.

A golyva előfordulásának gyakorisága pedig 3 kivételével minden megyében meghaladja a nemzetközileg elfogadott 5 %-os arányt.

A golyva előfordulásának gyakorisága pedig 3 kivételével minden megyében meghaladja a nemzetközileg elfogadott 5 %-os arányt.

A jódhiány, mint közegészségügyi probléma

A 20. század utolsó évtizedében a Föld csaknem 2 milliárd lakosának egészségét veszélyeztette a jódhiányos táplálkozás.

A 20. század utolsó évtizedében a Föld csaknem 2 milliárd lakosának egészségét veszélyeztette a jódhiányos táplálkozás.

750 millió ember szenvedett golyvában és 43 millióra becsülték azoknak a számát, akiknél a jódhiány enyhébb fokú agykárosodást okozott. A jódhiány okozta károsodás nemcsak az egyén, de a társadalom teljesítőképességére is kihat.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ gyermekvédelmi szervezete, az UNICEF, 1992-ben közös levélben hívta fel a világ kormányfőinek figyelmét arra, hogy a jódhiány kialakulása könnyen, kis befektetéssel megelőzhető. Az étkezéshez használt só jódozásával sok-sok millió gyermeket óvhatunk meg az egészségkárosodástól.

A legtöbb iparosodott országban már a XX. Század elejétől alkalmazzák ezt a módszert a jódhiány megelőzésére. Svájc 1922-ben, az USA 1924-ben vezette be az étkezési só jódozását. Németországban a háztartások több mint 70, Svájcban 90 %-a használ jódozott sót. Számos országban nemcsak a főzéshez és az utánsózáshoz használnak jódozott sót, hanem az élelmiszer-feldolgozó iparban is, a pékáruk, a húskészítmények és a konzervek előállításánál is. Az 1990-es évek végén, amikor a két világszervezet széleskörű kampányt indított, a fejlődő országokban még csak 20 %-os volt a jódozott só használatának elterjedtsége. Tíz év elteltével ez az arány meghaladja a 70 %-ot. Míg Latin-Amerikában igen eredményes volt a kezdeményezés, Közép-Kelet-Európában ez közel sem igaz. Régiónkban, ahol a jódhiány újra közegészségügyi probléma, a 70-es években még sikeresen működött a megelőzés. Napjainkban azonban csak a háztartások egynegyede fogyaszt jódozott sót. Magyarországon ez az arány még alacsonyabb, nem éri el a 20 %-ot. Az UNICEF az elmúlt években többször sürgette Közép-Kelet-Európa kormányait, hogy vezessék be az étkezési só kötelező jódozását. Ezzel a módszerrel lehet ugyanis legolcsóbban és leghatékonyabban megszüntetni a lakosság széles körét érintő jódhiányos táplálkozást.

A környező országok közül egyedül Magyarországon nincs rendelet a só kötelező jódozására, pedig a Nemzeti Jódbizottság 1997 óta sürgeti az intézkedés meghozatalát. Az általuk végzett számítások szerint, ha sikerülne 300 ezer golyva kialakulását megelőzni, ez 19997-es árfolyamon 1,77 milliárd megtakarítást jelenthetne a költségvetésnek.

Az ENSZ nemrégiben arra hívta fel tagállamait, hogy 2005-ig teljesen számolják fel a jódhiány okozta betegségeket. Ez nagy feladatot ró a magyar egészségügyre is. A jelenlegi népegészségügyi program ugyanis 2010-re kívánja 2 %-ra csökkenteni a golyva előfordulásának gyakoriságát.